Kedves Igazgatónő!

Köszönettel vettem sorait, és örömmel, hogy egykori otthonom diákkollégiumként működik, és így hozzájárul a magyar ifjúság neveléséhez, ami teljesen egyezik felfogásommal.

Édesatyám a telket apja fivérétől Fáy Gedeontól kapta és 1910-ben építette a kastélyt. Nővérem, Marica és én Pusztamonostoron születtünk 1908-1911-ben. Ottani birtokát atyám eladta és Pécelen vett földet. 1911-től mindvégig boldog családi otthonunk volt. 50 hold szőlő, tehenészet és gyönyörűen tartott birtok. Anyám teljesen nekünk élt és fiatalságunk napjai is csendben múltak, amíg az első világháború után el kellett menekülni Dunántúlra, a rokonokhoz. Mikor végre a románok is kimentek a házból, apám visszajött és iparkodott újra mindent rendbe hozni. 1940-ben apám halála után át kellett vegyem a birtok kezelését 3 évre. Ez egy nehéz korszak volt. A végén, 1944-ben átadtam egy tehetséges bérlőnek.

1944 legvégén, amikor az orosz hadsereg már Szolnok felé járt, olasz vőlegényem értem jött és el kellett búcsúzzam örökre szeretett Otthonomtól.

Egy éven át minden éjjel otthon jártam álmaimban, a kertben és házban, míg lassan-lassan az álom és valóság mintha összeforrtak volna szívemben.

De most 83 éves koromban az álmot akarom megőrizni, amit már senki nem vehet el tőlem – többé soha. Nekem egyetlen kérésem, hogy Édesatyám neve meg legyen örökítve, mert hiszen Ő alapította ezt a családi Otthont nekünk. Az idők megváltoztak és sok mindent elsepert a vihar, a múltat felváltja egy új jelen.

Én szívemből kívánom, hogy ez az épület a jó célt segítse elő, és sok fiatalnak váljon hasznára, ami oly fontos nemzetünk jövője érdekében.

Szeretettel köszönti: Fáy Erzsébet