Környezeti problémák

Növekvő igények (túlnépesedés, túlfogyasztás)

Túlhasználat (víz, termőföld, ásványi kincsek, energia, élővilág)

Túlzott kibocsátás (üvegházhatású gázok, hulladék, szennyvíz)

Következmények (klímaváltozás, környezetszennyezés, élővilág pusztulása

(Forrás: Gammapolisz Nonprofit Kft.)

Megoldások

Fenntarthatóság

A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, olyan mértékben, hogy az a környezet és a természeti erőforrásokat, szükségletek kielégítésének lehetőségét megőrizzük a jövő generációk számára is.

A fenntarthatóság fogalomköre fejlődést jelent, és nem növekedést.A fejlődés minőségbeli javulást jelent, míg a növekedés mennyiségbeli bővülést.

A fenntarthatóság alapelvei: Amit a környezetbe bocsátunk, az nem haladhatja meg a környezet befogadó/feldolgozó képességét. Amit a környezetből kitermelünk, az nem haladhatja meg a környezet újratermelő képességét. A nem-megújuló erőforrások felhasználásának a mértéke nem haladhatja meg azt az ütemet, amilyen arányban helyettesíteni tudjuk őket megújuló erőforrásokkal.

(Forrás: Ádám Ferencné - Boldis Anna Kornélia 2013: A környező világ megismerésének módszerei, "Mentor(h)áló 2.0 Program" TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 projekt, https://eionet.kormany.hu/a-fenntarthato-fejlodes-fogalma)

Biodiverzitás megőrzése

A biodiverzitás célja a biológiai sokszínűség fennmaradása, fenntartása, az élet tisztelete, megőrzése és védelme, amihez minden élőlényre szükség van.

A biológiai sokféleség - vagyis a bolygónkon élő lények sokfélesége - riasztó mértékben csökkent az elmúlt években, főként az olyan emberi tevékenységek következtében, mint a földhasználat megváltozása, a szennyezés és az éghajlatváltozás. Egyes kutatók továbbá úgy gondolják, hogy a Föld története során jelenleg a hatodik tömeges kipusztulási esemény közepén vagyunk. A korábban ismert tömeges kipusztulási események az összes faj mintegy 60-95%-át semmisítették meg. Az ilyen események után több millió évre van szükség az ökoszisztémák helyreállásához.

Az egészséges ökoszisztémák számos alapvető fontosságú - és gyakran maguktól értetődőnek vett - dolgot biztosítanak számunkra. A növények átalakítják a napenergiát, így azt más életformák számára is elérhetővé teszik. A baktériumok és más élő szervezetek a szerves anyagokat tápanyagokra bontják, így biztosítják a növények növekedéséhez szükséges egészséges talajt. A beporzók alapvető szerepet játszanak a növények szaporodásában, biztosítva ezzel az élelmiszereink előállítását. A növények és az óceánok jelentős szénelnyelők.

Összefoglalva tehát a biológiai sokféleség biztosítja számunkra a tiszta levegőt, édesvizet, jó minőségű talajt és a termények beporzását. Segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az ahhoz való alkalmazkodásban, valamint a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében.

Mivel az élő szervezetek a dinamikus ökoszisztémák révén egymással kölcsönhatásban állnak, egy faj eltűnése messzemenő hatást gyakorolhat a táplálékláncra. Nem tudni pontosan, hogy a tömeges kihalások milyen következményekkel járnának az emberre nézve, de azt tudjuk, hogy a természet sokfélesége jelenleg lehetővé teszi számunkra a gyarapodást.

A biológiai sokféleség csökkenésének fő okai

• A földhasználat változásai (pl. erdőirtás, intenzív monokultúra, urbanizáció)
• Közvetlen hasznosítás, például vadászat és túlhalászás
• Éghajlatváltozás
• Szennyezés
• Idegenhonos inváziós fajok

(Forrás: Ádám Ferencné - Boldis Anna Kornélia 2013: A környező világ megismerésének módszerei, "Mentor(h)áló 2.0 Program"TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 projekt, https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20200109STO69929/a-biologiai-sokfeleseg-csokkenese-mi-az-oka-es-miert-aggalyos)

Körforgásos gazdaság

Mi az a körforgásos gazdaság?

A körforgásos gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Erre alkalmas módszer lehet, ha vásárlás helyett kölcsönzünk, a már megvásárolt termékeknek pedig „második esélyt” adunk azzal, hogy megjavítjuk, átalakítjuk, esetleg továbbadjuk őket. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő.

Ezzel szemben a hagyományos lineáris gazdasági modell egyszeri fogyasztással számol. Emiatt a termékek olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készülnek, az alacsonyabb minőségük miatt pedig nem is olyan tartósak.

(Forrás: https://www.europarl.europa.eu)

Megújuló energiaforrások használata

Megújuló energiaforrásnak nevezzük az energiahordozók azon csoportját, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni, azaz nem fogynak el, ellentétben a nem megújuló energiaforrásokkal. A megújuló energiaforrások a napenergia közvetlen termikus és fotoelektromos hasznosítása, a biomassza, szélenergia, vízenergia, a tenger hullámzásából kinyerhető energia, a geotermikus energia, valamint a Holddal összefüggésben az árapály energia. A geotermikus energia a Nappal való kapcsolat, a földfelszín Napból és a magmából származó energiaáram jelentős különbsége alapján sorolható a megújuló energiaforrások közé.

A megújuló energia előnye, hogy nem fenyeget a készletek kimerülésének veszélye, többségük a környezetre és az élőlényekre ártalmas gázokat és melléktermékeket nem bocsát ki, azonban felhasználásukat a helyi adottságok meghatározzák, nem használhatóak fel bárhol, és nem akármekkora mennyiségben

Megújuló energiaforrások:

• Napenergia: napelem, hőtermelés, kémiai energiává alakítás
• Bioenergia: fa, növényi olaj, biodízel, bioetanol, biogáz, BtL-hajtóanyagok (Biomass to Liquid - biomassza-elfolyósítás)
• Vízenergia: víz felduzzasztás - helyzeti energia, folyóvíz - mozgási energia, hullámzás, áramlatok a tengerben, a víz hőenergiája
• Szélenergia: szélerőmű, szélmalom, vitorlás hajó
• Geotermikus energia: A Föld belsejében lévő energia részben még a Föld keletkezéséből maradt vissza, részben pedig a Föld belsejében történő radioaktív bomlás terméke. A leggyakrabban ezt az energiaforrást fűtésre, valamint áramfejlesztésre használjuk.
• Nap és a hold mechanikus hatása: A Hold és a Nap gravitációs ereje a Földön árapályt idéznek elő, az így előállított áramlásokat árapályerőművekben és vízáramlás-erőművekben hasznosítják.
• Biomassza: A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. Mai elterjedt jelentése: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok. A biomassza segítségével fosszilis tüzelőanyagok válthatóak ki, és ideális esetben az elégetett növényi anyag egy éven belül újratermelődik, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés és energiagazdálkodás lehetőségét. (komposzt, pellet, brikett)

(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Meg%C3%BAjul%C3%B3_energiaforr%C3%A1s)

Egyéb információk

9/b osztály méhecskehotelt készített 2022. 05. 25-én

Víz Világnapja 

A Víz Világnap nemzetközi szlogenje nem véletlenül lett a „Védd természetesen!”. Bolygónk legégetőbb problémáival a XX. században csak regionális szinteken foglalkoztak a nemzetek, mára azonban már nem csupán a víz tisztasága a globális kérdés. Árvizek, aszályok, vízszennyezés - mind károsítják a növényzetet, talajt, folyókat, tavakat.

A víz az élet bölcsője. Az élet a tengerben keletkezett, az emberi magzatot víz védi az anyaméhben, testünk több mint hetven százaléka víz... és a sort bármeddig folytathatnánk. Fizikai anyagként a víz teszi lehetővé életünket a Földön.

Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeizro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Az ENSZ határozata - többek között - megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten.
Világméretű "víz-mozgalom" segít a víz-tudatosságot elterjeszteni a világban, a víz ügyét a politikai napirenden előre sorolni és világossá tenni, hogy a víz a fenntartható fejlődés záloga.

A földi élet alapja a víz, mégis hihetetlen mostohán bánunk vele. Folyóink nagyrésze szennyezett és gyorsabban szivattyúzzuk ki földalatti víztartalékainkat, mint ahogy azok természetes úton újratöltődnek. 2032-re a népesség több mint fele valószínűleg "vízhiányos" körülmények között fog élni. Életünk minősége közvetlen összefüggésben van vizeink minőségével: az egészséges ökológiai rendszerek alapja a jó minőségű víz, és ez vezethet az emberi jóllét és egészség fejlődéséhez.

Amióta az ember, mint biológiai lény öntudatra ébredt, felfogta az őt körülvevő éltető elem jelentőségét. Az őskor kezdetleges kőszerszámokat használó embere is tudta, hogy a vízből táplálékot szerezhet, az ókori kultúrák legtöbbje is folyók mentén alakult ki. Az utóbbi évszázadban az ember előbb le akarta győzni a természetet, majd lassan felismerte, hogy bizony milyen nagy kincs is az. A víz, amely ugyan Földünk felületén többségben van, mára mégis kevéssé vált. Az édesvíz a Föld egyre nagyobb területein kevesebb, mint amennyi szükséges volna az ott élőknek, s ez konfliktusok, tragédiák forrása. Az emberiség egy vízválság terhével lépett be a XXI. századba, melyből kiút csak szemléletváltás útján, azonnali cselekvéssel lehetséges.

Együtt a Kék Bolygó jövőjéért

Magyarországon, annak ellenére, hogy évtizedek átlagában egyre csökken a lehullott csapadék mennyisége, egyelőre még nem kell vízválságtól tartanunk. Éves szinten a talajvíz utánpótlás kétmilliárd köbméter, ami még mindig jelentősen meghaladja a felhasznált mennyiséget. A vízhiány hatásai – hasonlóan a klímaváltozáshoz – azonban nem állnak meg az országhatároknál. Közös felelősség az egészséges és jó minőségű vízkészletek megóvása, és a felelős vízgazdálkodás.

Az egyik legnagyobb problémát a tisztítás nélkül visszaengedett szennyvizek okozzák. A vízbe került ásványi anyagok, nehézfémsók súlyos ökológiai kockázatot jelentenek, a műtrágya származékok, különösen a foszfátok pedig eutrofizációt, a vizek elalgásodását, megmérgeződését okozhatják. Magyarországon jelenleg 30% a tisztítás nélkül folyókba visszaengedett, vagy kiöntött szennyvíz aránya, de ez nem is számít olyan rossz értéknek más európai országok adataihoz képest.

A harmadik világ egyes régióiban viszont kritikus a helyzet. A kétségtelenül sürgető központi intézkedések mellett, mindenki egyénileg is sokat tehetne közös kincsünk, a vizek védelméért. A takarékos vízfelhasználás, a természetes vizek tisztaságával, védelmével kapcsolatos felelősségérzet nem pénz, hanem felismerés és szándék kérdése.

Erre emlékeztessen bennünket március 22, a víz világnapja.

A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!
Lehoczky János

Forrás:

http://www.origo.hu/kornyezet/

http://www.vizvilagnap.hu/

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_viz_vilagnapja

Veszélyben a Földünk

            Az ember életmódja gyökeresen megváltozott, mikor a gyűjtögető életmódról az állattartásra, növénytermesztésre tért át. Később szerszámai, találékonysága tovább fejlődött, nélkülözhetetlenné vált a hőenergia, erdőségeket vágott ki tüzelőnek, hegyeket hordott el a bányászat érdekében. A Föld arculata néhány évezred alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. Ma a népesség egyre növekszik, már alig akad ember által érintetlen vidék.

            Ebben a pillanatban ott tartunk, hogy feláldoztuk a bolygónkat pazarló, mértéktelen szükségleteinknek, szemétbe folytjuk, megmérgezzük a természetet, a vizeinket, a levegőt, a talajt. Ha továbbra is így folytatjuk saját környezetünk pusztítását, a mi életünk is veszélybe kerül. Ideje megtanulnunk: „Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz.”

Az erdők védelme

Az erdő fohásza

                                   „Vándor, ki itt elhaladsz mellettem,

                                   ne emelj rám kezet!

                                   Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

                                   én vagyok tornácod barátságos fedele,

                                   melynek árnyékában menekülsz a tűző nap elől,

                                   s gyümölcsöm oltja szomjadat.

                                   Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,

                                   én vagyok asztalod lapja,

                                   én vagyok az ágy, melyben fekszel,

                                   a deszka, amelyből csónakod építed.

                                   Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

                                   Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: Ne bánts!”

A Földet az emberiség megjelenése előtt a legtöbb helyen erdő borította. Az ember a földművelés elterjedésével az erdők egy részét kivágta, helyére haszonnövényeket ültetett. Az állat és a növényvilág úgy támaszkodik egymásra, mint elemekből épített torony. Ők a természet „építőkockái”. Az erdők fái a napfény segítségével oxigént termelnek. Valahányszor kivágunk egy erdőt, saját oxigénforrásunkat pusztítjuk, károsítjuk. A fák gyökerei megkötik a talajt, a növényzet megtartja a vizet. A levegőben lebegő szennyezőanyagokat, a port megkötődik a fák lombjai, és a levegő megtisztul. Az erdők számára a legnagyobb veszélyt az erdőirtás, az erdőtűz, a bányászat, a legeltetés, a savas esők a túlszaporodott vadállomány jelenti. A felelőtlen kirándulók, akik ágakat törnek le, virágokat szakítanak ki tövestől, a fák törzsébe vésnek, és szétszórják a szemetet. Hazánkban törvény szabályozza az erdők védelmét. Az erdőket folyamatosan gondozni, ápolni kell, a fáknak is megvan a behatárolt életkoruk.