BÜSZKESÉGEINK

A nevem Hajnal Anriett. 1997-2000-ig jártam a Fáy András iskolába. Mi voltunk az első osztály aki lóháton ballagott, ezáltal velünk indult el ez a hagyomány. 32 éve kerültem kapcsolatba a lovakkal és azóta a ló és a lovaglás szenvedélyemmé vált. Szakmát is ehhez választottam, így lótenyésztő végzettséggel rendelkezem, továbbá elvégeztem egy felsőfokú lovas edzői tanfolyamot. 16 évesen iskola mellett már belekóstoltam a lovasoktatás rejtelmeibe, és már akkor tudtam, hogy később is ezt szeretném majd csinálni.

2016-ban saját lovardát alapítottam, amit azóta is vezetek. Előtte már lehetőségem nyílt több magánhelyen és nagyobb lovas iskolában elsajátítani az idomítás, átlovaglás és belovaglás csínját-bínját. Olyan nagy nevekkel dolgozhattam együtt, mint Németh Pál és Ákos Ajtony, továbbá Dr. Lassó Attila és Hézső Emese. Büszke vagyok rá, hogy tőlük tanulhattam.

Saját lovaimat is én képeztem ki, akik azóta is szépen dolgoznak. Sok saját tanítványommal jártunk versenyeken is, és büszkén mondhatom, hogy mindig szép eredményekkel zártunk.

Időközben sokat figyeltem és tanulmányoztam a lovak viselkedését, így több gazdának segíthettem, amikor elakadtak. A lovakkal való foglalkozás közben rájöttem, hogy a kapcsolatom velük szorosabb, mint korábban gondoltam volna. Saját idomítási technikám által több problémás lovat adhattam át a gazdájának teljesen kiegyensúlyozott állapotban, nyugodtan. Így kerültem kapcsolatba a gazdákkal is és rájöttem, hogy a gazdák vagy más, akár nem lovas emberek gyógyításában, fejlesztésében is nagy eredményeket érek el a lovak által.

További tanulmányozás után, ötvözve az energetikát, a pszichológiát és a kineziológiát, kifejlesztettem egy saját módszert, amivel lovat és embert egyaránt fejleszthetek, gyógyíthatok és segíthetek nekik a testi és lelki fejlődés elérésében lovak segítségével. Ezt a módszert saját névre levédettem és szabadalmaztattam, így hivatalosan is alkalmazhatom az ARIENERGINEZ technológiát.

A lovak iránti elhivatottságom, szeretetem és szenvedélyem az, ami előre visz, és ezáltal az vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni: sentient soul rider (magyarul: „érző-lélek-lovas”).

Átadni a tudást és látni a fejlődést csodálatos érzés! Nincs szebb dolog számomra, mint hogy az a munkám, ami a szenvedélyem!

Bereck Mária

A Fáy András Közgazdasági és Mezőgazdasági Középiskolában érettségiztem (1999-2003), majd 2004-ben sikeresen teljesítettem az ötödik évet is, mely akkor a pénzügyi és számviteli ügyintéző szakma volt. Ebben mentorom főként dr. Podruzsik Károly volt.

Ezek után a gödöllői Szent István egyetemen végeztem (2004-2011-ben) gazdasági agrármérnökként, pénzügy-számviteli szakon.

Később a mérnök tanári diplomát is megszereztem mezőgazdasági szakon (2018-2020), mellyel a péceli Fáy András technikumban is tanítottam szakmai tárgyakat, ahol mentorom Fuchs Péter volt.

Dolgoztam Hollandiában (2012) és voltam pénzügyese egy 25 cégből álló cégcsoportnak (2020).

Jelenleg családi gazdálkodóként dolgozom a szüleimmel, szántóföldi növénytermesztés területén. Búza, árpa, kukorica és napraforgó termesztésével foglalkozunk. A mérnöki diplomám kutatását a játékos tanítással összefüggésben a Fáyban készítettem el. 2020-ban kutattam a pénzügyi intelligenciát a diákok között, kísérletet tettem a pénz-hét bevezetésére egy CashFlow nevű társasjáték segítségével, mely a pénzügyi intelligenciát is fejleszti. A 2021/2022-es tanévben tanítottam, azt megelőzően 2019/2020-ban végeztem a tanítási gyakorlatokat. Összeségében 2 évet tölthettem tanárként a Fáyban.

Magyar Andrea (Németh Andrea)

Kedves tanárom, Sváb Mihályné felkérésére írom e sorokat, nagy megtiszteltetés, hogy gondolt rám. Kicsi korom óta szeretem az állatokat és a természetet, annak ellenére, hogy a családunk nem mezőgazdasági beállítottságú. Mindig is nagyon szerettem a lovakat, így esett, hogy az iskolaválasztáskor a Fáy András suli lett a befutó.

2002-2006 között jártam lótenyésztő szakra, amely a közösség és a jó tanár-diák viszony miatt meghatározó volt számomra. A szakmai tudás mellett erősítette bennem az önbizalmat, a csapatszellemet és a felelősségtudatot. Részt vettem az SZKTV-n, amellyel kitűnő bizonyítványt szereztem, és elnyertem a Fáy-díjat.

2006-2008 között szintén az iskolában, a Mezőgazdasági Szakközépben Fuchs Péter osztályában letettem az érettségit.

Ezt követően nem volt kérdés, hogy az egyetemet is állatos vonalon folytatom. 2008-2011 között elvégeztem a gödöllői Szent István Egyetemen az Állattenyésztő-mérnöki alapszakot, majd 2013-2015 között visszaültem az iskolapadba és elvégeztem a Mezőgazdasági biotechnológus mesterszakot. Ezt követően volt szerencsém a Fiatal Kutató program keretén belül 3,5 évig a herceghalmi NAIK-ÁTHK-ban és az akkori gödöllői NAIK-MBK laborjában in vitro sertésembriókkal foglalkozni.

2019-ben a NÉBIH-nél kezdtem dolgozni szakrendszeri referensként, így az informatikai világ felé sodort az élet.

Szabadidőmben a kutyámmal agility-edzésekre és -versenyekre jártunk, járunk.

Bár az életutam mostanra elkanyarodott a lovak világától, mindig szeretettel gondolok a középiskolai évekre.

Zöldi Veronika vagyok, Monoron lakom és gazdálkodom. 2005-2013 között (egy év kihagyással) voltam a Fáy suli tanulója, érettségit szereztem, majd a lótartó-tenyésztő képzésre jártam. Ezek után elvégeztem egy lovasedzői képzést Mezőhegyesen, Sovàk Péter bácsi vezetésével.

Családi gazdaságunk révén kicsi gyerekkorom óta életem része a földművelés és állattartás, amit azóta kisebb területen, de szeretettel művelek.

Iskolai tanulmányaim után négy évig kicsi gyerekek lovagoltatásával foglalkoztam, majd az élet úgy hozta, hogy ezt abba kellett hagynom egy teljesen más, de ugyanolyan szép dolog miatt. Pár évig belefolytam édesapám saját termesztésű mandula-feldolgozásába és az árusításba.

Az elmúlt pár évben a földművelés maradt, azon belül is a szálas takarmányok, nagyobb területen kaszáló-gyep gazdálkodás, pár hektáron szálas fehérje-takarmánynövény, 10ha gabonatermesztéssel megfűszerezve. A jövőben rövid távú terveim között szerepel a haszonállattartás is.

Gyermekkori érdeklődésem, szeretetem a lovak iránt megmaradt a mai napig, és háromtagú „ménesem” része mindennapjaimnak. Bár családom még nincs, reménykedem, hogy egyszer ezt a szeretetet és ,,érzést" átadhatom gyermekemnek is.

Szabados Tamás vagyok. Az iskola lótenyésztő diákja voltam 1994 és 1997 között, Tavaszi Veronika első lótenyésző osztályában végeztem.

Izgalmas három évet töltöttem az iskola falai között a szakma elméleti és gyakorlati fogásainak elsajátítása során. Akkoriban sok külsős gyakorlati helyet biztosított az iskola, így lehetőség nyílt a lóversenypályától akár a készenléti rendőrségig betekintést nyerni a ló tartástechnológiájának és hasznosításának különböző módjaiba. Szakolyi András kiváló szakmai tanár segítségével és több diáktársammal együtt felkészültünk a mai Szakma Kiváló Tanulója-versenynek megfelelő Csekonics József Emlékversenyre, melyen sikerült egyéni első helyezést elérnem. Tanulmányaimat folytatva előbb leérettségiztem, majd agrármérnöki diplomát szereztem - természetesen a szakdolgozatom szintén lótenyésztés témában íródott. A főiskolai évek alatt munkalovasként dolgoztam, valamint a lovak patájának szabályozásával és patkolásával kezdtem foglalkozni Grósz Gyula patkolókovács mellett. A patkolással párhuzamosan lovasok oktatásával is foglalkoztam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának babatpusztai lovardájában. Gödöllő vonzáskörzetében sok fiatal lóval volt módom foglalkozni, így adódott lehetőség, hogy egy magántulajdonban lévő, andalúz lovak tenyésztésével foglalkozó ménesben belovagló legyek. Itt egy nagyon rendezett, szép és a fiatal ló elindításához megfelelő környezetben volt lehetőségem több csikóra felülni, valamint a képzésükben részt venni. Mindig játszottam a gondolattal, hogy milyen volna tanítani - nemcsak lovaglást a pálya közepén, hanem elméleti ismereteket is, tábla mellett. 2017-ben adódott is egy ajánlat, így nem volt kérdés, hogy elvállalom. Nagyon élveztem óraadó tanárként fiatal diákokkal foglalkozni, igaz, nem volt nehéz dolgom, mert aki lóval szeretne dolgozni, az szeret is róla tanulni. Diákéveim után pont 20 évvel két évet töltöttem tanárként ott, ahol valaha én is a padot koptattam, de ez nem egyedi, aki Fáys diák volt, szívesen tér ide vissza. Jelenleg kicsit eltávolodtam a lovas szakmától, egy nagy országos cégnél dolgozom mezőgazdasági kárszakértőként, de ha van lehetőség a munkám mellett lóval foglalkozni, azt mindig nagyon szívesen vállalom.

Pappné Darázs Olívia vagyok, 1980-ban laboratóriumi kisállattenyésztőként végeztem és ezt követően az iskolában le is érettségiztem. Sok szép emlék fűz a Fáyhoz, tanáraimhoz, nevelőimhez. Az iskola nemcsak a szakmára tanított meg, hanem az életre is.

Soha nem szabad feladni! Ezt megtanulhattam osztályfőnökömtől, Sváb Mihályné Piroska nénitől, valamit nevelőimtől, Bikádiné Kati nénitől és Molnár Cecíliától. A Kőbányai Gyógyszergyár farmakológiáján kezdtem dolgozni, ahol már tanulóként is le voltam szerződve. Egy kis megszakítással dolgoztam az MTA KOKI-ban Kaziné Szűcs Máriával, aki szintén az iskola tanulója volt. Majd fordulatot vett az életem és Mezőhegyesre költöztem, ahol az állatkórházban dolgoztam gondozóként. Itt alapítottunk családot férjemmel és két fiam született. Sajnos tíz év múlva fel kellett adni az ottani életünket és Érden kezdtük újra. Itt már nem a szakmában dolgoztam, de az állatok mindig is kitöltik az életemet. Egy csodálatos Maine Coon cica gazdája lettem, akivel új élet kezdődött. Sok kiállítást jártunk meg, ahonnan soha nem jöttünk haza eredménytelenül. Emellett elkezdtem cica- és kutyafekhelyeket varrni. Aztán nyugdíjba kerülésemkor elkezdtem kerámiázni, de a tojásgravírozás, gobelinvarrás, valamit különféle manófigurák készítése is az életem része.

Sztán Nikoletta vagyok, köszönöm a megtisztelő felkérést, szeretnék röviden bemutatkozni. A természet, a növények, az állatok csodálata és szeretete egész kicsi gyerekkorom óta elkísért. Egy nagyon kedves családi barát keltette fel érdeklődésem a Fáy iskola iránt, aki szintén ott végzett.

Felvételt nyertem, így a péceli Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban végeztem középiskolai tanulmányaimat 1997-2001 között, majd érettségi után egyéves, mezőgazdasági technikusi végzettséget szereztem ugyanitt.

Ezt követően 2002-2004 között Székesfehérváron, a Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskolában OKJ-s felsőfokú mezőgazdasági menedzser asszisztens végzettséget szereztem vállalkozói szakirányon.

Ugyanebben az évben felvételt nyertem az akkori Szent István Egyetem (ma MATE) gödöllői campusának Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karára, agrármérnök szakra, ahol 2009-ben okleveles agrármérnökként végeztem, a Törzsállattenyésztő, valamint az Állatbiotechnológia és Állatnemesítés szakirányokon. Diplomamunkámat 2007-től a jelenlegi Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézetében (akkori ÁTK) folyó kutatáshoz kapcsolódva készítettem, „Génexpressziós vizsgálatok hőtűrést javító brojler tartástechnológiák során” címmel.

Diplomám megszerzését követően a jelenlegi NBGK-HGI munkatársaként dolgoztam, majd 2012-ben felvételt nyertem az akkori Szent István Egyetem Állattenyésztés-tudományi doktori iskolájába nappali tagozatos ösztöndíjas hallgatóként. Kutatási témának a korai embrionális sejtekkel történő génmegőrzési módszerek fejlesztését választottam a lúd fajban.

Doktori ösztöndíjam befejezése óta, majd a fokozat megszerzését követően (2023) is az NBGK-HGI Genetikai és Szaporodásbiológiai kutatócsoportjában dolgozom tudományos munkatársként. Egy csodálatos iskolás kislányom van, csodálatos családunk, barátaink, illetve két kutyánk. Mindennapjaink része a természet szeretete, az állatokról való gondoskodás, a velük való munka. Remélem, hogy ebből a csodálatból és tudásszomjból legalább a saját gyermekem, de még inkább a következő felnövekvő generáció számára is átadhatok valamit. "Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget." (Vincent Van Gogh)

Oláh Evelin

Gyerekkorom óta szeretem az állatokat, általános iskolás koromban sokat lovagoltam, emellett többféle hobbiállatot is tartottam akkoriban, ezáltal egyenes út vezetett számomra egy „állatos” profilú középiskola felé. Így kerültem – egy lovas osztályba járó barátnőm révén – a Péceli Mezőgazdasági Szakközép-és Szakmunkásképző Iskolába, ahol az elsőként indított szakközepes osztályban kezdtem, majd 1992-ben általános állattenyésztő szakon végeztem. Osztályfőnököm dr. Tóth Sándorné Marika néni volt, aki megalapozta számomra a szakma szeretetét. A Pécelen töltött évekre mindig örömmel emlékszem vissza, azok mély nyomot hagytak bennem egyrészt a jó osztályközösség, másrészt tanáraink és a szakmai tapasztalatszerzés miatt. Sok kellemes és feledhetetlen emlék fűz ehhez az időszakhoz, az osztálytalálkozókon sokszor fel is emlegetjük ezeket a régi osztálytársakkal, és mindig jókat derülünk a régi történeteken.

A péceli középiskola után Kaposváron, a Pannon Agrártudományi (később Kaposvári) Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol állattenyésztő agrármérnökként végeztem. Az egyetem után egyből a közigazgatásban helyezkedtem el és azóta – közel 20 éve – az állattenyésztéshez kapcsolódó agrártámogatások helyszíni ellenőrzésével foglalkozom. Így, bár sajnos nem a közvetlen termelésben dolgozom, a szakma közelében maradhattam - rendszeresen járok ki állattartó telepekre, ahol gyerekkori vágyamnak megfelelően állatok között lehetek.

Kalo Ádám

Nagyapámtól, édesapámtól és ifj. Bozsik Józseftől tanultam mindent a fogathajtásról és tőlük örököltem a ló szeretetét is. Rendszeresen részt veszek hagyományőrző felvonulásokon (pl. szüreti felvonulás) és tavaszi hadjáratokon. Dicsőséges tavaszi hadjáratok hivatalos csapatába is belekerültem már, amely révén számos rendezvényen részt vettem és veszek. Nagy vágyam az életben, hogy fogathajtásban a legjobb legyek. Nagyon a szívemhez nőtt ez a sport, mert már gyerekkorom óta járok/járunk ezekre a versenyekre. Remélem, hogy egyszer egy csapattal együtt világbajnoki eredményt is elérhetek majd a jövőben.

Fogatversenyeken elért eredményeim:

• Zaránk: 6. hely (ezután másik lóra váltottam)

• Jászapáti: 2. hely

• Jászárokszállás: 3. hely

• Újszilvás: 1. hely

• Zagyvarékas: 2. hely

• Tápiószőlős: országos 4. hely

Marosvölgyi Katalin vagyok.

Nagy megtiszteltetéssel fogadtam a felkérést, hogy írjak magamról pár sort. 1999-ben költözés miatt az első félév közben érkeztem a mezőgazdasági szakközepes osztályba, majd 2003-ban érettségiztem. Soha nem fogom elfelejteni az első látogatásomat a Fáy suliba. Fantasztikus látvány volt a csodaszép, fajgazdag fás kert, a legelésző libák és a kastély... Nagyszerű négy évet töltöttem ott, sőt, a nyári ausztriai gyakorlatokon is részt vettem. Izgalmas volt magyarként a tamswegi kertészetben fordítani a hochdeutsch-ot a lungaurisch nyelvjárásra és vissza. Sok jó barátom lett, akikkel a hasonló érdeklődés a mai napig összetart. Imádtam a Kishársasban töltött gyakorlatokat. Nagyon családias volt a suli főleg, ha kollégista volt az ember. Megtermeltünk rengeteg dolgot a konyhára. Akkoriban nem hozatták a menzát, minden ott készült helyben. Kislánykorom óta foglalkoztam már lovakkal, kikönyörögtem, hogy bejárhassak a lovasórákra is. Imádtam a traktorozást is. Sok olyan tanár tanított, akitől rengeteget kaptam! Volt, akibe „szerelmesek” voltunk, volt, akivel nagyon tartalmas délutánokat töltöttünk együtt. Akiket évente az év tanárának választottunk. Akiknek a szavai máig a fülembe csengenek. Akiket ma is nagyon szeretek!

Érettségi után biológiatanár szakot végeztem az ELTE Természettudományi Karán. Még csak két évet jártam az egyetemre, de már felvettek két iskolába is tanítani. Közben, illetve még középiskola alatt is lovagoltam, mindenféle helyekre jártam tanulni lókiképzést, díjlovaglást, díjugratást, westernt, szabadidomítást stb., csikóskodtam is (pusztaötöst hajtottam). Könyvek százait tanulmányoztam át. Aztán kíváncsi voltam a pedagógiai végletekre is: elmentem tanítani a EMMI Javítóintézetébe. Elvégeztem a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karán a hippológus (lovastanár és szervező) szakát. Elvégeztem jó néhány pszichológiai, pedagógiai kiegészítő képzést. (Nem sokat aludtam akkoriban! )

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok-sok kalandos év után felvettek tanítani a Fáyba, és az imádott tanáraimnak kollégája lehettem közel tíz évig mint lovas szakoktató és biológiatanár. Nagyon megtisztelő számomra a kollegiális kapcsolat, mely tart a mai napig, hiszen a saját tanyánkon folytatom a lovász szakképzést. Albertirsa mellett, Mikebudán élünk férjemmel és a kislányunkkal a Rezgő Fészek Lovastanyán. A szakképzésen kívül lovas rehabilitációs, ló- és lovasképző és lótenyésztő központot létesítettünk. Fedeztető állomás is vagyunk. Egy különleges fajtát, az Akhal tekét tenyésztjük. A lovas hagyományőrzés is életünk része. Évente több lovasrendezvényt is szervezünk.

Nagyon szeretem, amit csinálok. Rengeteg energiát fektetünk az önellátásunkba. Ha a jóisten is megsegít, még sokáig igyekszem azt a számtalan jót tovább adni, amit én is kaptam.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom!

Marosvölgyi Katalin

Köszönjük szépen a megtisztelő felkérést Sváb Mihályné Piroska néninek, volt tanárnőnknek.

Füzesiné Takács Eszter vagyok. Kislánykorom óta rajongok az állatokért és a növényekért, ekkor kezdtem lovagolni is. A nyolcadik osztály elvégzése után felvételiztem Pécelen a Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba. Érettségit tettem (1998-2002), majd lótenyésztő-szakmunkás bizonyítványt szereztem (2002-2004). Nagyon szerettem az itt töltött éveket, mind az elméleti órákat, mind a gyakorlatokat a kertészetben, az állatházban, a Kishársas tangazdaságában. A kollégiumi élet is felejthetetlen élményeket adott. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, nagyon jó volt a társaság. Ezúton is köszönöm kedves tanáraimnak és az itt dolgozóknak, hogy terelgettek a 6 év alatt, formálták személyiségemet, sokat tanultam tőlük.

2004-2007-ig Budapesten tanultam a Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskolában, parképítő és fenntartó technikusi bizonyítványt szereztem. 2007-2011-ig kertészként dolgoztam a Westend City Centerben. A bevásárlóközpont belső növényápolását, a külső tetőkertek növényeinek fenntartását végeztük kollégáimmal. Közben esti szakon asztrológus bizonyítványt szereztem a Baktay Ervin Asztrológiai Intézetben (2008-2012). Ezt követően sógorom kertépítő cégénél dolgoztam Budapesten és környékén. 2003 óta dolgozom Üllőn az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszék és Klinikáján asszisztensként és műszeres asszisztensként. Szeretem a munkámat, tele van kihívásokkal, feladatokkal, érdekes esetekkel. Jelenleg szabadságomat töltöm GYES után, áprilisban megyek vissza dolgozni a lóklinikára. Kreatív hobbim a kertészkedés, a fitoterápia mellett a szappankészítés, amit lassan 4 éve űzök. Egy egészségügyi probléma kapcsán kezdtem el aromaterápiával is foglalkozni egy évvel ezelőtt, amiből hamarosan vizsgát is teszek. Célom, hogy megmutassam az embereknek, hogyan tudják megtámogatni az egészségüket, vegyszermentessé tenni az életüket és minőségi változást elérni az életmódjukban pl. méregtelenítés, testmozgás és stresszoldás területén az esszenciális olajok segítségével.

Férjem, Füzesi Tamás szintén itt végezte el az iskolában a lótenyésztő szakot (1996-1999). Pónifogatunkkal néhány évig aktív résztvevői voltunk a Kishársasban megrendezett Fáy napoknak. Tamás részt vett számos helyi fogatversenyen, a Vecsési Káposztafesztiválokon és szüreti felvonulásokon. Jelenleg mezőgazdasági gépeket (traktor, pótkocsi) szerel, lovardákra, gabonás pótkocsikra készít ponyvákat, illetve 140 hektáron szénát és lucernát termel. A fogathajtást abbahagyta, pónilovaink nyugdíjas éveiket töltik. 2015-ben házasodtunk össze. Péteriben élünk egy kertes családi házban. Született két csodálatos kisfiunk, akik jelenleg óvodások. Ők is nagyon szeretik az állatokat, növényeket, a természetet. Reméljük, hogy tovább is viszik ezt a vonalat.

Kánya Lídia 1992-ben végzett tanítvány.

Az úgy kezdődött, hogy csukott szemmel ráböktem a térképre, és az ujjam Pécelre mutatott. Ezt szokta mondani Dr. Tóth Sándorné, szeretett osztályfőnökünk Pécelen, ahol az első szakközepes osztály (1988-1992) tanulójaként koptattam a padokat és istállókat. Persze nem így választottam.

Már gyerekkoromban vonzott a természet és az állatok, sokat kirándultunk, telkünkön kertészkedtünk, kutyát tartottunk. Tízévesen vittek el a szüleink Apajra, Hajós-pusztára, ahol nővéremmel együtt megtanultunk lovagolni, és menthetetlenül beleszerettem a ménesbe és a tanyasi életbe. Anyukám adta a következő lökést a pályaválasztás felé, aki nyolcadikos koromban megmutatta a péceli sulit (KÖJÁL-ellenőrként dolgozott), ami azonnal elvarázsolt gyönyörű kertjével (rózsalugas, platánok), állatházával és a frissen született kameruni törpekecske gidákkal. Bár általános iskolai tanáraim pszichológushoz akartak küldeni e döntés miatt, a világ legjobb helyére kerültem, Pécelre. Imádtam. A szakma szeretetére és alapos ismereteire oktató, példamutató, igazi PEDAGÓGUS osztályfőnökünktől és tanárainktól szivacsként szívtuk be az ismereteket, szerintem ezt elmondhatom mind a 36 osztálytársamról. A győri gyapjúfeldolgozótól a GATE összes állatos tanszékére eljutottunk, megtanultunk traktort vezetni (Tasnádi tanár úr akkor őszült meg. ) Piroska néni szárnyai alatt több éven át szerepeltünk sikeresen az Állatkerti Vetélkedőkön, legnagyobb örömünkre éves belépőt nyerve az Állatkertbe. Negyedikben sikerült bejutnom az OSZTV döntőjébe, ahol a második helyet szereztem meg későbbi évfolyamtársam mögött.

Innen a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karára vezetett az utam, Kaposvárra, ahol 1997-ben diplomáztam. Ezt követően – az egyetem segítségével – Svájcban dolgoztam gyakornokként nyolc hónapot 100 ló és 40 húsmarha mellett. Legközelebb 2003-ban helyezkedtem el a szakmában, az Óbudai Állatorvosi Rendelőben, asszisztensként és ebnyilvántartóként - kiegészítésképpen pedig kutyakozmetikusként dolgoztam a két rendelés között. Az állatorvos főnököm, dr. Schalkház István révén ismertem meg Dr. Fehér Györgyöt, akinek felkérésére én gépeltem le a „A madarak művészeti anatómiája” című könyvét, amire nagyon büszke vagyok - és leginkább arra, amikor Gyurka bácsi megdicsért, amiért a latin kifejezéseket hiba nélkül tudtam leírni.

A kedvenc munkahelyemet 2007-ben önkormányzatira cseréltem, állattartási ügyintéző lettem. 2008-ban megszületett kislányom, ezt követően az önkormányzatnál, majd a kormányhivatalban folytattam állatokkal kapcsolatos munkámat. Sajnos 2020-ban elvették az állattartással kapcsolatos hatásköröket, így már csak a saját kutyánkat tenyésztettem otthon sikerrel, hiszen kilenc kiskutyát szépen fölnevelt.

Nagy Eszter 2003-2007-ig volt iskolánk lótenyésztő tanulója. Kitűnt szakmaszeretetével, tehetségével, intelligenciájával. A közösségért is mindig sokat tett. A gólyabálra tréfás osztálytablót rajzolt, az iskolai ünnepélyeken szintén vállalt valamilyen feladatot.

Nagycsaládban nevelkedett, így hozzászokott a házi jellegű munkákhoz. Mindig példás rendet tartott maga körül, ezt másoktól is megkövetelte. Eljutott a legjobbak versenyére, a házi szakmai versenyen az élen volt. A Szakma Kiváló Tanulója Országos Versenyen Bábolnán Tronka Zoltánnal képviselték az iskolát. Kiváló eredményt ért el, gyakorlaton és elméleten egyaránt jól teljesített, az országos versenyen bizonyítványt kapott.

Leérettségizett és a lovassportoktató edzői továbbképzést is elvégezte. Telepvezetőként rábíztak egy lovardát. Magyarországon sajnos nem becsülték meg szakmai tudását, így Németországban próbált szerencsét. Dolgozott versenylovardában, kiképző ugró és díjlovas istállóban. Szabadnapok nélkül dolgozott hajnaltól éjszakába nyúlóan. Közben megtanulta a német nyelvet és elvégzett egy kereskedelmi szakot.

Családot alapított, szülei is Németországba költöztek. Most van egy arab telivére: Pegasus hároméves herélt ló, amit 10 hónapos kora óta nevel, tanít. A lovazás megmaradt egy szép hobbinak, amit szeretettel művel. Németországban született egy kisfia, aki most 7 éves. Megteremtették saját otthonukat. Jelenleg otthonról dolgozik, marketingezik és mellette van egy művészeti kisvállalkozása. Szép rajzait, melyek tehetségéről árulkodnak, árusítja is.

Hornyákné Kőhalmi Enikő vagyok, köszönöm a megtisztelő felkérést Sváb Mihályné Piroska néninek. 1992-ben végeztem baromfitenyésztő, laborállat-tenyésztőként. Két meghatározó tanárom osztályfőnököm, Piroska néni és Hruza Kálmán voltak, akikre mindig számíthattam. Sok kedves emlék jut eszembe róluk. Kedvenc gyakorlati helyemen, a SOTE Rákkutató Intézetben kezdtem el dolgozni. Két nagyon jó kollégám, barátom Kovács László és Sztodola András. Sokat tanultam tőlük tanuló koromban. Később a Petrikben érettségiztem. Két fiúgyermekem született, akikre nagyon büszke vagyok.

2006-ban az Egis Gyógyszergyárban folytattam a munkát. 2007-ben újból a Fáy tanulója lettem, ahol kedvenc tanáraimmal tölthettem egy újabb évet. 2008-ban laborállat-gondozó technikusi vizsgát tettem. 2011-ben sajnos az élet úgy hozta, hogy a szakmámtól távol kerültem: továbbra is az Egisben dolgozom, most a csomagolóanyagok minőségét vizsgálom.

2011-től kosárlabdát tanítok. 2015-ben kosárlabda sportedző lettem. Edző kollégámmal 12 gyerekkel 2012-ben váltunk ki egy csapatból és léptünk be a Keresztúri SE felnőttcsapat alá utánpótlás csapatként, amit mára sikeresen megnöveltünk közel 100 főre. Másodállásban a KSE fiú-kadett és junior csapatát edzem. Otthon a családom mellett a gyümölcsöskerttel és az állataimmal töltöm a szabadidőmet.

A nevem Takács Ibolya. Nagy örömmel és kissé meglepetten ért a megtisztelő felkérés, hogy írjak pár sort egykori iskolám oldalára. Azért ért váratlanul, mert én év közben, kissé megkésve, 1982 márciusában kezdtem a Fáy baromfitenyésztő szakán 1984-ig. Előtte a Bem József Óvónőképző Szakközépiskolába jártam.

Miután Pécelre kerültem, szűk 1 hónap múlva különbözeti vizsgát tettem. Az állatokat éppúgy szerettem, mint a gyerekeket, így azt hiszem, jó döntés volt ez az iskola, annál is inkább, mivel a férjemet szintén az iskola változtatásának köszönhetem: 1982 júliusában a nyári gyakorlaton ismertem meg őt.

Nagyon szerettem a tanáraimat, az iskolát és az osztálytársaimat. Rengeteg pluszt adott nekem az iskolában szerzett tapasztalat, mert a tananyag mellett sokat tanultam az életről is. Az iskola olyan volt, mint egy nagy család. Csupa kiváló tanár és tanárnő tanított, név szerint Galkóné, aki az osztályfőnököm is volt, továbbá Svábné Piroska néni, Benczéné Jutka néni, Lestyán Kati néni, Fábián tanár úr és még sorolhatnám sokáig a neveket, akik még szebbé tették az itt töltött éveket. Aki a tanárnők közül épp ráért, még a lakodalmamon is ott volt, ugyanis ballagás és a vizsga után nem sokkal férjhez mentem.

1984 szeptemberétől az újpesti Chinoin ösztöndíjasaként a farmakológiára kerültem, ahol kamatoztatni tudtam a laborállatszakkörön szerzett tudást és tapasztalatokat. Fiatalon lettem édesanya, két csodálatos kisfiam született, akik már szintén szülőkké váltak, így immáron már egy fiú és egy kislány unokával is büszkélkedhetek.

A Chinoin után családom közelében, a lakhelyemen, Veresegyházon vállaltam munkát: a Vizslás Kft-nél dolgoztam hosszú ideig mint irodai alkalmazott. Közben elvégeztem az esti gimnáziumot, tehát utólag szereztem meg az érettségit. Idővel az élet úgy hozta, hogy másodállásban egy kozmetikai cégnél koordinátorként is foglalatoskodtam, ezt sem bánom, sőt, nagy boldogság számomra, hogy itt felfedeződött a tehetségem, miszerint jó érzékem van az íráshoz és az azzal kapcsolatos dolgokhoz, még a picit a színészkedéshez is. Néhány versem és írásom megjelent könyvben és különböző folyóiratokban. Ezt a tálentumot kihasználva hobbimunkaként, harmadállásban esküvőkön, lakodalmakban és egyéb rendezvényeken ceremóniamesterként voltam jelen, ahová én írtam meg a szöveget is. Ez mind a mai napig elő-előfordul.

Ahogy az évek teltek, szép lassan visszakanyarodtam a gyerekekhez és a veresegyházi Fabriczius József Általános Iskolában pedagógusasszisztensként dolgozom, ahol jelenleg egyéb teendőim mellett minden délután saját csoportban napközis tanító néni is vagyok. Úgy érzem, most igazán a helyemen vagyok, de minden elmúlt évre büszkén és nagy örömmel tekintek vissza, hiszen mindenütt olyan emberekkel találkoztam, akik elfogadtak és megbecsültek.

Puskás Szilvia vagyok. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy felkerülhetek az iskola büszkeségfalára! Röviden magamról: 1999-2005-ig jártam az iskolába - lótenyésztőként kezdtem, majd két év után átmentem a mezőgazdasági szakközépbe. Miután sikeresen leérettségiztem a Fáy András Mezőgazdasági Szakközépiskolában, elvégeztem egy lovastúravezetői tanfolyamot a Nemzeti Lovardában. Tanulmányaim befejeztével egy lovas boltban kezdtem el dolgozni. A boltban való munka, bár nagyon tetszett, nem elégítette ki a kalandvágyam az új dolgok megismerése iránt.

2006 novemberében egy barátnőm hívott fel, hogy az olaszországi munkahelyén embereket keresnek csikók behajtására és versenylovak tréningezésére. December 6-án már kint is voltam, és annyira megtetszett a versenylovak körüli munka és élet, hogy azóta is ezzel foglalkozom. Munkám során sok lóval volt és van dolgom, és szinte mindet nagyon megszerettem. A versenyek miatt sok helyre eljutottam, például Svédország (itt 2 hónapot voltam), Dánia, Norvégia, Franciaország (itt 4 évet dolgoztam is) és Olaszország nagy részét is bejártam. Most Ausztriában dolgozom versenylovakkal. Terveim között szerepel, hogy szeretnék kijutni Amerikába.

Kalina-Jancsurák Alexandra vagyok. Iskolánk lótenyésztő tanulója voltam 2002-2004 között. Köszönöm szépen a megtisztelő felkérést Sváb Mihályné Piroska néninek és az iskolának.

Gyerekkori barátnőmmel kezdtem el lovagolni járni tizenöt éves koromban és szerettem meg a lovakat. Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen lovakkal szeretnék foglalkozni. A nyolcadik osztály elvégzése után felvételiztem Putnokon a Serényi Béla Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolába. Érettségit tettem a gimnáziumban (1998-2002), majd érettségi mellett 2002-ben számítógépkezelő (használó) szakmát is szereztem. Ezután felvételiztem Pécelen a Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba, majd 2004-ben lótenyésztőszakmunkás-bizonyítványt szereztem.

Nagyon szerettem az itt eltöltött éveket, az elméleti órákat, tanáraimat és a Kishársasban lévő gyakorlatokat. A külső gyakorlatomat az üllői Dóra Majorban töltöttem el, ami a későbbiekben nagyban befolyásolta az életemet. A Dóra Majorban ismerkedtem meg férjemmel, aki szintén a Lóklinikán dolgozik, immár harminc éve.

A kollégiumi élet felejthetetlen élményeket és életre szóló barátságot adott számomra. Nagyon sokat köszönhetek az itt tanító tanáraimnak, sokat tanultam tőlük, amit a mindennapjaimban is használok a munkahelyemen. Az iskola után felvételiztem a Jókai Mór Szakközépiskolába, ahol gyermek-és ifjúsági felügyelő bizonyítványt szereztem (2004-2005). 2005 óta dolgozom Üllőn, az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszék és Klinikán műtős szakasszisztensként. Szeretem a munkám, mert tele van érdekes esetekkel, kihívásokkal, amikből a mai napig tanulok valami újat.

Mindig nagyon örültem, amikor volt osztályfőnököm, Hruza Kálmán és Piroska néni a lovastanulókkal évente tanulmányi látogatást tett a Lóklinikán. Szívesen vezettem körbe a tanulókat és válaszoltam kérdéseikre. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyszerű, családias és segítőkész csapatban dolgozhatok.

Csak hogy ne unatkozzak, a munkám mellett felvételiztem a Közép-Magyarországi Agrár-szakképző Központba (2013), ahol állatorvosi, állategészségügyi szakasszisztensi képzést végeztem. Idősebb Dr. Szász Ferenc levezénylésével segítettem a lovas gyakorlatoknál. A munkám mellett saját lovammal ismerős gyerekeket tanítok lovagolni, lovak belovaglását-átlovaglását is vállalom, illetve állatorvos felkérésére lovak utókezelésében is segédkezem.

Jelenleg három gyermek büszke édesanyja vagyok. Ők is nagyon szeretik az állatokat és a természetet - nekik a lovazás már hobbi marad.

Murin-Tarjányi Anita vagyok, Budapesten élek.

2000-ben érettségiztem a Fáy András Szakközépiskolában, közgazdasági szakon, Turcsán Tímea osztályában. Itt sajátíthattam el a szakmám alapjait.

Ezt követően, a Zsigmond Király Főiskolán végeztem kommunikáció- és médiatudomány szakon. A diploma megszerzése után rögtön a média területén helyezkedtem el. Kezdetben a közszolgálati televízióban, az Üzleti és Termékfejlesztési Igazgatóságon dolgoztam, jogértékesítő pozícióban. Kislányom születése után már a reklámterületre érkeztem vissza munkahelyemre. Immáron 12 éve dolgozom egy televízióadók reklámidejét értékesítő média-kereskedőházban, mint Non-Spot menedzser. Mindennapi feladataim közé tartozik a különböző műsorokon belüli nyereményjátékok, termékelhelyezések, és a műsorszponzorációs megrendelések teljes körű lebonyolítása. Lelkes vagyok és kreatív, nincs két egyforma napom ebben a munkakörben. Mivel a médiában nincs megállás, így kevés szabadidőm jut bármire is. A legtöbb időt természetesen a családommal, férjemmel, és kislányunkkal töltöm, ha pedig van egy két üres óra, akkor szívesen járok el futni a természetbe.

Budáné Hartmann Nikolett iskolánk lovász szakos diákja volt 2002 és 2006 között. Nagyon sokat köszönhetett a lovaknak, hiszen egy salgótarjáni lovaglásnál ismerte meg férjét. 2019-ben kezdte el kikapcsolódás szinten a horgolást, ami teljesen magával ragadta, igy hamarosan azon kapta magát, hogy kiváltotta a vállalkozói engedélyét, és megrendeléseket teljesít. Ma már nem csak készíti a figurákat, de tervezi is azokat. Vállalkozásának köszönhetően immár két ló büszke tulajdonosa is.

Ádám Zsolt vagyok, a Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egykori tanulója. Közel harminc éve élek lovak között. Sokáig versenyeztem díjugratásban fiatal, illetve elrontott lovakkal. Most edzőként tevékenykedem. Tanítványaim között több korosztályos championátus győztes és helyezett lovasom volt, illetve válogatott tanítvány, akivel nemzetközi szinten igen sok versenyen képviselhettük országunkat. Az elmúlt tizenhárom évben a felnőttképzésben a lovasedzői/oktatói kurzusban vettünk aktívan részt feleségemmel, Klein Dorottyával, aki szintén a díjugratásban jeleskedett. Három éve a duális képzésben is oktatunk gyerekeket a History Sportlovardában. Pécelen töltött éveimre mindig jó szívvel emlékszem vissza. Abban az évben épült fel az új istálló, és nagyon sokat segédkeztünk az új pálya, lépcsők, korlátok, tribün kialakításában is. Amikor ellátogatok a Fáy lovas napokra, jó érzéssel tölt el, hogy az én munkám is benne van. Az iskola tanáraitól szakmailag és emberileg egyaránt sokat kaptam. Sváb Mihályné (Piroska néni) volt az osztályfőnökünk , valamint meghatározó volt pályámon szakértelmével, elhivatottságával Dr. Sereginé Hézső Emese, akivel a mai napig jó baráti viszonyt ápolok, és akire mindig számíthatok, ha bármiben elakadok.

Rell Adrián iskolánk tanulója volt 2013-2016-ig, ahol lótartó- és lótenyésztő (lovász) szakon végzett.12 éves korában kezdett el lovagolni. 13 éves korától fogva szinte már a hét minden napján lovagolt. A tanulmányai befejezése után munkalovasként kezdett dolgozni, ami mellett 2-3 saját lovát is gondozta, edzette, képezte. Körülbelül 12 éve versenyzik aktívan több lóval is. 2018-ban Charter nevű lovával a fiatal lovas kategóriában 3. helyezést tudott elérni az országos bajnokságon, míg 2019-ben helyezést sikerült szereznie 145 cm en. Időközben megszerezte a gépkezelői jogosítványokat is, mely által több éve foglalkozik rakodógép kezeléssel, bálázással, kaszálással és minden egyéb lovak körül szükséges feladattal. Később elindította egyéni vállalkozását, amiben fuvarozással foglalkozik, egy 36 tonna össztömegű szerelvénnyel. A munkája mellett igyekszik lovaival is foglalkozni és keresi Charter nevű lova utánpótlását a versenysportban.

Tenke Gergelyné Kakas Eszter

Férjével együtt voltak iskolánk tanulói, ahová nagyon szerettek járni. Jelenleg egy kis gazdaságuk van, ahol 10 hektáron gazdálkodnak. Itt mindenféle haszonállattal rendelkeznek: nyúl, csirke, kacsa, marha, és a nagy szerelmük a lovak. Céljuk az önfenntartó gazdálkodás megvalósítása. Két magyartarka tehenünk ellátja a családot minden földi jóval, mely mellett minőségi Lipicai lovakat is tenyésztenek.

Nádor Márk iskolánk volt tanulója, jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen folytatja tanulmányait, mint állattenyésztő mérnök. Monorierdőn él családjával, ahol húsmarha tenyésztéssel és kereskedéssel, valamint szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Mindennapjait az egyetem mellett a szarvasmarha telepen tölti, de nagy részt foglal el az életében a lovas sport is. Amerikai Quarter lovaikkal szarvasmarha terelő ügyességi versenyszámokban versenyeznek édesapjával. A lovaglás mellett egy extrém sportot is űz, amely nem más, mint a Bika Rodeo. Célja a szüleitől átvett gazdaság továbbfejlesztése, és megtartása.

Tolnai Csilla

Gyermekkori álmát valósította meg azzal, hogy iskolánk elvégzése után jelentkezett az Országos Mentőszolgálathoz. Jelenleg mentőápolóként dolgozik, de később mentőtiszt szeretne lenni. Szereti munkája változatosságát, sok hálás mosolyt és őszinte ,,köszönöm"-öt kap, ami sokat jelent számára.

Szabó Mónika 2017-2022-ig volt iskolánk tanulója, mezőgazdasági technikusként végzett. iskolánkban. A technikum mellett elvégzett egy állatorvosi asszisztens képzést, mellyel sikeresen elhelyezkedett a jelenlegi munkahelyén, a gödi Profivet - Állatorvosi Sebészeti Központ és Állatkórházban. Az állatok szeretete tükrözi hivatását. Későbbi terve, hogy lovas képzéseken vesz részt a jövőben.

Halápi Roland lótenyésztő szakon végzett iskolánkban. Elmondása szerint nagyszerű alapokra és képzésre tett szert, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lovas szakmában maradjon. Lovas életútja azóta is töretlen. A funkcionális ló és lovasképzésben teljesedett ki. “Lovakkal Másként” néven, saját metodikára épülő képzést hozott létre, ahol elsősorban a hobbilovasok igényeihez szabja képzéseit, de a versenysportban is letette névjegyét. Többszörös Extreme Cowboy Race győztes. Egyszeres Extreme Cowboy Race bajnok és csapatával kvalifikálta magát Amerikába (Texas) is az EXCA világbajnokságra. A lószerű, gondolkodó lovaglást képviseli. Kisorosziban az immár 30 éves Halápi Ranchet üzemelteti, amely 16 hektáron terül el. Ez ad otthont képzéseinek, csoportos kurzusainak. 2008-ban egyedülálló Guinness Rekordot állított fel a kaszkadőr szakma előtt tisztelegve. Teljes testes égéssel 472 métert húzta egy ló vágtában, amely 18 ember és 2 ló fél éves munkájának és speciális tervezésének gyümölcse volt.

Tronka Zoltán

A 2003-2007-ig tartó péceli éveim után, elvégezte a Sportoktatói (lovas sportágban) képzést a Semmelweis Egyetemen 2009-ben. Ezzel párhuzamosan megkezdte az ismerkedést a patkolókovács szakmával is. 2010-ben került Ausztriába, ahol lovászként és munkalovasként dolgozott Stefan Peter, világszínvonalú díjlovasnál a Magna Racino-ban. Ezen időszakban kikerült hozzá saját lova, Póker is, akivel számtalan ausztriai versenyt nyert íjugratásban és lovastusa szakágakban. Később egy ausztriai kovács mellé szegődött, hogy jobban elsajátítsa a nyelvet, és a szakmai gyakorlatot, majd 2017-töl elindította sikeres egyéni vállalkozását.

Bata Máté 2014-2018-ig volt iskolánk mezőgazdasági technikus tanulója. Elmondása szerint, amióta eléri a lába a pedált, azóta dolgozik mezőgazdasági gépekkel, így kiskorától lett a földművelés szerelmese. Nagypapájával ketten irányítják saját cégüket, ahol az ő feladatai közzé tartozik a termelésirányítás, a megtermelt áruk eladása, illetve az inputanyagok beszerzése. Pár éve a saját vállalkozását is menedzseli, amely többek között szaktanácsadással és állattartó telepek ellátásával foglalkozik. Jelenleg 800 hektáron folytatnak szántóföldi növénytermesztést. Néhány éve még aktívan autóversenyezett, de sajnos a munkámból adódó időhiány miatt ez háttérbe szorult.

Stump Krisztina

1994-ben kezdte tanulmányait Pécelen. 2000-ben, az érettségi megszerzése után belevágott a dísznövény kertész szakmai képzésbe. Onnan egyenes út vezetett a Kertészeti Egyetem főiskolai karára. 2009-ben tanítani kezdett a Magyar Gyula Technikumban. Időközben megszerezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az okleveles agrármérnök mérnöktanár, mezőgazdasági mérnök képesítést. 2020-tól iskolájában a kertész munkaközösség vezetője, majd a 2023/24-es tanévtől, mint gyakorlati oktatás vezető, megbízott igazgatóhelyettes segít a kollégái munkáját. Saját bevallása szerint sose gondolta, hogy tanár lesz, de az elmúlt 15 év bebizonyította, hogy ebben találta meg igazán a helyét a világban.

Imre Zsolt András

Mivel a nagymamámék az iskolával szemközti Temető utcában laktak, ahol édesapám felnőtt, mindig kérdeztem a szüleimet, hogy "Ez milyen iskola?", és ők mindig mondták, hogy "Állatos.". Imádtam az állatokat, ezért már 7-8 évesen eldöntöttem, hogy "Én egyszer ebbe a középiskolába fogok járni!" Miután megnyertem a felvételi vetélkedőt, amiről egy oklevelet is kaptam, 2001 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat Jelenik Tibor tanár úr osztályában, a 9.B-ben. Hihetetlen gyorsan eltelt a négy év, de a mai napig azt mondom, hogy az volt életem legszebb négy éve a fantasztikus tanáraink és az osztályközösségünk miatt. 11. osztályban döntöttem el, hogy angoltanár szeretnék lenni, és az volt az álmom, hogy egyszer visszamenjek a Fáyba tanítani. 12. osztályban, az érettségi előtt, letettem a középfokú angol nyelvvizsgát, így nem kellett érettségiznem angolból. 2006-2011-ig voltam a Károli Gáspár Református Egyetem anglisztika szakos hallgatója, de már az egyetemista éveim alatt is egy belvárosi nyelviskolában tanítottam. Miután 2011-ben lediplomáztam, magántanár lettem, és azóta már rengeteg embernek, kamasznak és felnőttnek segítettem megszerezni a közép-és felsőfokú nyelvvizsgát. Őszintén bevallom, hogy így, 37 évesen még mindig motoszkál bennem a gondolat, hogy kipróbálnám magam középiskolai tanárként. Ki tudja, mit hoz a jövő.

Harmatovszkyné Puskás Eszter

Havas november végi nap volt, mikor jelzett a telefonom. Az üzenetben felkérést kaptam számomra nagyon kedves, régi iskolámtól, hogy egy pár szóban foglaljam össze, mi történt velem azóta a 2004. június végi nap óta, mikor kezembe foghattam érettségi bizonyítványomat. Hálásan köszönöm, hogy gondoltak rám is. Harmatovszkyné Puskás Eszternek hívnak, a Fáy András Közgazdasági-Mezőgazdasági Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium egykori tanulója vagyok. Kacifántos úton jutottam el szakmámig, de egyet biztosan tudok, ha nem lettek volna mellettem életem ezen meghatározó négy évében iskolám tanárai, akik bátorítottak, jó szóval tereltek a járható ösvényre, biztos nem tartanék ott, ahol most. Régi péceli pedagóguscsalád gyermekeként két út lebegett mindig is szemem előtt. Az egyiket már gondolom, sejtik, a másik, akkor meghatározó, édesapám nyomdokába lépve az agrári pálya, a Gödöllői Szent István Egyetem Agrármérnöki szakja volt. Nagyon jó döntést hoztunk, mikor elkezdtem tanulmányaimat itt, a Fáy András Szakközépiskolában, Mezőgazdász szakon. Szuper osztályfőnököm, Jelenik Tibor tanár úr, illetve kedves tanáraim mind segítettek a szakma megszerettetésében. Az évek rohantak az iskolában, de a szívem csak visszahúzott édesanyám és felmenőim pályájára. Még most is jó szívvel emlékszem vissza a választható érettségi tantárgy kiválasztásának napjára: a határidő lejárta előtt komoly szívvel kopogtattam be iskolám igazgatójához, s közöltem vele szándékomat, hogy szeptembertől nem az Agráron szeretném folytatni tanulmányaimat, hanem az ELTE tanító szakán, mert én bizony tanító leszek. A választható tárgyat át kellene javítanunk földrajzra, csak így vesznek fel ennek a főiskolának a természetismereti szakára. Régi péceliként, jól ismerve helyzetemet és családomat csak pár kérdés maradt hátra: - Eszter, jól meggondoltad? Biztos nem az Agrár? A szüleid, ugye, még nem is tudják…. A válaszom természetesen NEM volt. Azóta is hálás szívvel gondolok Ivánkovicsné Polmüller Brigitta igazgató asszonyra, mert ha akkor nem írja át a választható tantárgyamat földrajzra, nem tartanék itt, ahol most. Közel 14 éve vagyok a pedagógus pályán a péceli PIOK-ban (nekem már csak Szemerében), ott ahol a nagymamám és édesanyám is tanított. Minden nap új élményekkel gazdagodva, szuper kollégákkal, cuki gyerekek között, s három éve osztályfőnökként. Nagy ajándék, hogy megélhetem a munkám, amely egyben a hobbim is.

Jó példát nem csak a családom pedagógus tagjai, hanem a Fáy Iskola pedagógusai is adtak. Nagyon hálás vagyok! Sokszor emlegetem nagyfiamnak, Tamásnak és kislányomnak Hannának, hogy véletlenek nincsenek, s mindennek oka van. Tanulni mindenhol tud az ember, a feltételek adottak, a kérdés az, hogy tudunk-e ezzel élni is. Sok szeretettel kívánok jó egészséget, élményteli tanítást-tanulást az iskola minden pedagógusának és diákjának is: Harmatovszkyné Puskás Eszter

Felker Vivien vagyok, az Állatorvostudományi Egyetem harmadéves hallgatója. 2014-ben kezdtem tanulmányaimat a péceli Fáy András Mezőgazdasági Szakképző Iskolában, ahol először lovászként, majd az érettségi megszerzése után mezőgazdasági technikusként végeztem. Az állatokhoz fűződő kapcsolatom mindig is szoros volt, azonban korábban sosem gondolkoztam el azon, hogy állatorvos is lehetnék. A nagy fordulat akkor következett be, amikor még lovászként volt lehetőségem a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének mesterkovács vizsgáján segédkeznem, ezáltal a helyszínt, az üllői Nagyállat Klinikát megismernem. Azonnal magával ragadott az ottani légkör és már ott megfogalmazódott bennem, hogy valamilyen formában a későbbiekben én is ezzel szeretnék foglalkozni. Egy barátnőm unszolására bele is vágtam a felvételire való felkészülésbe, ami igen rögösnek és kilátástalannak tűnt, de végül meghozta gyümölcsét. Többszöri próbálkozásra ugyan, de felvételt nyertem az egyetemre. Azóta sok mindent átéltem, rengeteg motiváló és tanulságos élménnyel gazdagodtam. Bekerülhettem egy olyan támogató és családias légkörbe, ahol mindenki egy közös célért küzd. Az egyetemen kívüli kevés szabadidőmet is igyekszem kihasználni. Jelenleg tagja vagyok a MATE és Corvinus által szervezett Agribusiness Clubnak és az egyetem Szakkollégiumának, nyaranta pedig külföldön gyarapítom gyakorlati tudásomat. Természetesen a szakmától nem tértem el teljesen, a végzésem után mindenképp nagyállatokkal szeretnék foglalkozni.

Kozó Virág vagyok, Litéren élek, ami Veszprém és Balatonfűzfő között helyezkedik el. Öt évig voltam az iskola tanulója, ahol lovász szakon tanultam. Utolsó évben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megkaptam a lehetőséget a Szakma Kiváló Tanulója címre. Nagy öröm volt ez számomra, hiszen minden iskola csak egy diákot küldhetett az adott szakról. Az esemény Bábolnán került volna megrendezésre, csak sajnos abban az évben a pandémia ezt is tönkretette és elmaradt a verseny. 2022-ben jelentkeztem az Aranykalászos Gazda tanfolyamra, ahonnan példás bizonyítvánnyal tértem haza. Jelenleg Veszprémben dolgozom állatgondozóként a Charles River Laboratories Hungary Kft-nél. Segítjük a kutatások, vizsgálatok zökkenőmentes lefolyását. A hetekben sikeres vizsgát tettem a Semmelweis Egyetem által nyújtott Kísérleti állatok - állatkísérletek című többnapos kurzusából. Állatokkal nem csak a munkahelyemen találkozom, hiszen sok állatot tartunk itthon is. A sok kisállat mellet négy lipicai lovunk van, akikkel párommal versenyszerűen foglalkozunk. Kettes fogathajtásban versenyzem immáron két éve, igen sikeres eredményekkel. Versenyszezonban minden szabadidőnket a lovak idomítására és közös edzéseinkre fordítjuk, ami mindig meg is hozza gyümölcsét. A Veol oldalára is felkerültem a Tihanyban szerzett első helyezésemmel. A lovakkal való edzéseket télen sem szüntetjük be, csak lecsökkentjük, így van időnk a másik két kedvenc hobbinkra is, a crossmotorozásra és természetesen a balatoni horgászatra.

Czene Gábor vagyok, paratriatlon-versenyző. Az állattenyésztői szakma elvégzése után leérettségiztem, és utána Ausztriában dolgoztam farmokon, illetve felvételt nyertem az SZTE hódmezővásárhelyi karára, Agrármérnök nappali szakra. Ezt végül sajnos nem fejeztem be. Később munkába álltam egy multinacionális cégnél, ahol januárban 20 éve lesz, hogy dolgozom. Itt tűzvédelmi vezetőként is tevékenykedtem. 2004-ben motorbalesetem volt, ahol a jobb alsó lábszáramat utólag amputálni volt szükséges. Ezután fokozódott a vágy bennem a rendszeres és versenyszerű sportolásra. Igazi kihívás volt ezzel az állapottal a hosszútávú triatlon táv teljesítése Nagyatádon 2018-ban. Rendszeresen úszom, futok és görgőzöm a jövő évi triatlonos szezonra. Jelenleg pontokat gyűjtök és két, maximum három nemzetközi paravilágkupa-részvétel van kilátásban számomra. Jelenleg Európa-bajnoki címeim vannak, illetve VB harmadik helyezés. Ezenfelül 2020 óta a lovasíjászatot űzöm, rajtengedély előtt állok, amit jövő év közepén tervezek elérni. Van két vadászkutyám, hiszen a szezonban édesapámmal járok vadászni. Van egy neveltfácán-telepünk, ami idényszerűen sok munkát jelent. Szerencsére a sportban ez a holtszezonom, ezért is fordítok figyelmet ilyen időszakban a tanulásra és a természetjárásra. 2023-ban végeztem az Eszterházy Egyetemen, mint triatlonszakedző. Mellette a vadásztanfolyamot is elvégeztem és jelenleg a MATE Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vadgazdamérnök szakának levelezős hallgatója vagyok, illetve a Magyar Testnevelési Egyetemen végzem az Inkluzív Sportoktatói szakot. A jövőben tervezem a Nemzetközi Sportdiplomáciai szak teljesítését Győrben, és a para-lovasíjászatot szeretném képviselni a Kassai Lovasíjász Iskolában, nemzetközi szinten.

Sváb Mihályné 1967-1970-ig volt az iskola baromfitenyésztő tanulója. 1970 októberében folytatta tanulmányait a Váci Táncsics Mihály Állattenyésztő és Növénytermesztő Szakközép iskolában, itt érettségizett. 1980-ban a GATE Tanárképzőben állattenyésztő okleveles oktató, majd. 2000-ben a Gazdasági Főiskolán háztartás és ökológia szakon tanári diplomát szerzett. 46 évet dolgozott az iskolában, ez idő alatt 11 osztály osztályfőnöke volt nappali tagozaton. Felnőttképzésben baromfitenyésztő, laborállattenyésztő, lovastúravezető, aranykalászos gazda képzésekben tanított. Hruza Kálmánnal kidolgozták a laboratóriumi állatgondozó technikusok tantervét és tankönyveinek szerkesztésénél is részt vett. A Szent István Egyetem hallgatói közül többeknek volt mentora. Színvonalas munkája elismeréseként Pest megyéért érdeméremben, valamint Kállay és Nagyváthy János Díjban részesült.

Hargasné Molnár Cecília 1967-1970-ig volt az iskola baromfitenyésztő tanulója. 1970-74-ig A Váci Táncsics Mihály Állattenyésztő és Növénytermesztő Szakközépben érettségizett. 1980-ban a GATE Tanárképző szakán Állattenyésztő Okleveles Oktató diplomát szerzett. Két osztályban volt osztályfőnök. Évtizedekig vezette az Országjáró Diákok Körét iskolánkban így nevelve az egészséges életmódra a diákokat. Évtizedekig vezette állatházunkat, ahol munkára és emberségre nevelt nagy türelemmel. 40 évet dolgozott az iskolában. Munkáját Pest megyéért érdemrenddel ismerték el nyugdíjba vonulásakor 2011-ben.

Bencze Józsefné Komáromi Judit 1970- 73-ig volt az iskola baromfitenyésztő tanulója. A Váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközép Állattenyésztő és Növénytermesztő szakon érettségizett. GATE Tanárképzőben állattenyésztő okleveles oktató szakán szerzett diplomát. A Gazdasági Főiskolán háztartás és ökológia szakon 2000-ben tanári diplomát vett át. Hosszú ideig volt szakoktató, majd állatházvezető és kollégiumi nevelő tanár.

Seres-Skáfár Laura

2014-2018 között koptattam az iskola padjait a mezőgazdasági osztályban. Szüleimtől megkaptam az alapjaimat, az iskola ráerősített, majd férjemmel egy életre elköteleztük magunkat az állatok mellett. Utolsó iskolai évem alatt már foglalkoztam kecskesajt készítésével. 35 tejelő kecskével dolgozunk, sajtboltunk a Vanyarci Csoda Művek nevet viseli. Saját földeken gazdálkodunk és állítjuk elő a szálas takarmányt jószágainknak. Hobbiból tartunk három öszvért és egy lovat is, illetve kerül nálunk még sertés és marha is. Két kisfiam mellett itthon dolgozom az állatokkal. Alázatra és tiszteletre tanít ez az életforma. Iskolai éveimre a mai napig vissza szoktam tekinteni, és a tanultakból merítkezem az állatok mellett.

Kaziné Szűcs Mária és Kazi Róbert

Laborállat-tenyésztőként végzett iskolánkban 1980-ban, ezt követően le is érettségizett. Munkahelye az MTA KOKI volt, ahol állatgondozóként és állatházvezetőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként társadalmi munkában a Börzsöny Alapítvány pénztárosa és a Börzsönyi Családi Tábor vezetője. Férje, Kazi Róbert szintén iskolánkban végzett, érettségizett, majd Kaposváron kisállattenyésztő üzemmérnökként diplomázott. A Duna-Ipoly Nemzeti Park természetőri posztját tölti be, természetvédelmi őrkerület-vezető. Emellett a most 20 éves Börzsöny Alapítvány alapítója, ügyvezetője. Szívügyük a természet védelme és a természetvédelemre nevelés. Kertükben madármenhely is működik.

Brunner Erzsébet 1985-88 között volt az iskola lótenyésztő tanulója. 1992-ben az első kísérleti gazdaképzőt végezte el. Amikor legidősebb lánya 2013-ban érettségizett, 42 évesen ő is szintén leérettségizett. Dolgozott borjakkal és nyúltenyésztő telepen, illetve saját tenyésztésű ügetőlovaival eredményesen versenyzett. 2000-ben megalakították a Nagycsaládosok Táborfalvi Egyesületét, melynek azóta is elnöke. A családokért végzett munkáért 2016-ban megkapta a NOE legnagyobb elismerését, a NOE-díjat. Emellett Erzsébet polgárőrként is helytáll. Három lánya (Erzsébet, Anita és Szilvia) és három fiúunokája van Kristóf, Bence és Márk).

Czinkota Gabriella

1981-84-ig volt az iskola baromfitenyésztő tanulója, majd a Váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett esti tagozaton. Két leány édesanyja - egyikük, Réka is az iskola tanulójaként végzett lótenyésztő szakmában, majd le is érettségizett. A szakmunkásképző után a Chinoin ösztöndíjasaként került a farmakológiára, ott a laborállat-tenyésztés fakultációt tudta használni, amit iskolánkban tanult. A Charles River Laboratories Hungary Kft. isaszegi telephelyén àllattenyésztőként kezdett, majd irodai asszisztensként a belföldi kereskedelmet bonyolította. Az élet úgy hozta, hogy egy nőnap alkalmával a virágok közelébe került, és ez megpecsételte sorsát: OKJ-s tanfolyamon elvégezte a virágkötészetet, majd amikor csak lehetett, gyakorolt. Az utána következő években kisebb-nagyobb kanyarokkal visszatalált a virágkötészethez, ami azóta is a szerelme. Öt éve Szentpéteri Szabolcs (aki szintén a suli tanulója volt és mestervirágkötő lett) tanításával az esküvődekoratőri iskolát is elvégezte. Jelenleg a Gödöllői Királyi Kastély kertész-dekoratőr dolgozója. Sok munkájára büszke lehet, keze alól csodálatos alkotások kerülnek ki. Koncertek, esküvők, kápolnadíszítés és egyéb rendezvények helyszíneit is ő díszíti, szép alkotásaival emeli az ünnepek fényét. Reméli, még sok izgalmas feladata lesz a jövőben.

Kovács-Schmidt Brigitta

Brigitta 2003-2005 között tanult a Fáy András Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakmunkásképző Iskolában, lótenyésztő szakon, néhány éve pedig sikeres érettségit tett Cinkotán. Már tanulóévei alatt lovászként, lovasoktatóként és belovaglóként dolgozott Alsónémediben, Fóton, Mendén és a Lovasakadémián. 2006-tól gyerekeket oktatott lovaglásra a csömöri lovardában, majd 2009-től három éven át vezette a Jolly-Joker Lovardát. 2014-ben sportoktatói végzettséget szerzett (Mátrix Oktatási Kft.), s azóta gyerekek oktatásával és versenyeztetésével, illetve aktív versenyzéssel foglalkozik.

Lovas eredményei:

Versenyhelyszínek: Magyarország, Ausztria

Díjugratás B0 - B1C, Díjugratás R100-R115

Regionális döntőben helyezések: Simonpuszta IPA-BRFK-NAV döntő, 3. hely

Oktatói Janik Attila és Janik Valéria.

Radics Ilonka

38 éves vagyok, Gödöllőn élek. 2003-ban érettségiztem a Fáy András Szakközépiskolában közgazdasági szakon, majd ugyanitt végeztem pénzügy-számvitel technikumot. 2008-ban felsőfokú oktatásszervező végzettséget szereztem, 2019-ben pedig okleveles közgazdász HR-es lettem, melyet a METU egyetemen végeztem el. Tanulmányaimat idén fejeztem be az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, ahol munkajog volt a szakirányom. 13 évig dolgoztam Gödöllőn egy gyógyszergyárban. Jelenleg egy 64 országban jelenlévő, összesen 64 ezer munkavállalót foglalkoztató, orvostechnológiai eszközöket gyártó multinacionális vállalat magyarországi gyártóhelyének vagyok a HR-, munkaügy-, képzés-, személyszállítás- és titkárságvezetője. Minden napom mozgalmas ebben a munkakörben, mivel 1800 főt foglalkoztatunk a gyáregységben. Szabadidőmben szívesen kerékpározom, utazom.

Terényi Sára vagyok, volt mezőgazdasági tanuló. Az iskolában 2016-ban kezdtem meg tanulmányaimat, kollégistaként. A padokat koptatva rengeteg tudást kaptam, a mezőgazdaság, a biológia és az irodalom szeretete igazán a Fáy falai között, a szuper oktatóknak köszönhetően alakult ki bennem. 2020-ban szakmai vizsgát és érettségi bizonyítványt szereztem, majd megkaptam a Fáy-díjat. Az iskolától elköszönve, de az állatok iránti érdeklődésemet megőrizve folytattam tanulmányaimat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazda mérnök szakán, nappalis hallgatóként. Az egyetemen rengeteg tudásra és ismeretségre tettem szert. Szakdolgozatom elkészítéséhez izgalmas kutatást végeztem, amivel a 2023. őszi TDK-n tanszéki különdíjban részesültem. Ezt a képzést néhány napja sikeres diplomaszerzéssel befejeztem. Életem fő mozgatórugója a lovak és az állatok, melyhez 13 éves korom óta a magyar hagyományok csatlakoznak. Egy éve az egyetemen működő néptáncegyüttes tagja vagyok, illetve nyolc éve hagyományőrző huszárként az ország számos pontján rendezvényeken veszek részt. Tanulmányaimat nem tervezem abbahagyni, azonban ennek pontos iránya később válik biztossá.

Hruza Kálmán vagyok, 1980. szeptember 1-én léptem át először a péceli iskola küszöbét, ahol 1983-ban szarvasmarha-tenyésztő bizonyítványt szereztem. Ez a három év alapozta meg, hogy 1984. decemberében nagy-nagy örömmel csatlakoztam az iskola testületéhez. Először az állatházban tevékenykedtem tanügyi szakmunkásként, illetve gyakorlatokat vezettem. Közben a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskolában növénytermesztő-állattenyésztő szakon leérettségiztem, majd ugyanitt technikusi oklevelet kaptam. Munka mellett a tanulmányaimat a GATE Tanárképző Intézetében folytattam, ahol állattenyésztő oktató oklevelet, majd a SZIE-n környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomát szereztem. Az elméleti és gyakorlati tantárgyak tanítása mellett tevékenykedtem osztályfőnökként, részt vettem tankönyvírásban, -szerkesztésben, -lektorálásban, valamint kerettantervek és szakmai oktatófüzetek készítésében. Sváb Mihályné Piroskával elkészítettük a laborállattenyésztő-technikusok kerettantervét és beindítottuk iskolánkban a felnőttképzést. 2000-ben az osztályommal megszerveztük az iskola első lovas ballagását, amivel hagyományt teremtettünk. 2006-ban felvételt nyertem a Szakmai Vizsgaelnöki és Tagi Névjegyzékbe, jelenleg a NAK által kezelt Vizsgafelügyelői Névjegyzéknek is tagja vagyok.

Poharenszkiné Juhász Klaudia, a KMASzC Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium gazdasági ügyintézője és három gyermek büszke édesanyja. Középiskolai tanulmányait a péceli Fáy András Mezőgazdasági és Közgazdasági Iskolában kezdte el, ahol először leérettségizett, majd pénzügyi és számviteli ügyintézőként végzett. Számviteltanára Podruzsik Károly volt, tőle tanulhatta meg a szakma csínját-bínját. A mai napig emlegeti és használja volt tanára mondását: "Tökéletes sose lesz!" A szakma befejeztével családi vállalkozásukban dolgozott eladóként, majd ezt követően 2017. októberétől az iskola gazdasági ügyintézője lett. Immáron hatodik éve segíti a vezetők, kollégák munkáját.

Lovász Margit

Én vagyok az, akinek a diáktársai azt mondták: "Te, Lovász Margit, innen fogsz az iskolából nyugdíjba menni!" Akkor csak nevettem ezen, most már egészen elképzelhető, hogy igazuk lesz.  Azon kevesek közé tartozom, akik 9 évig voltak a Fáy diákjai. Voltam A osztályos, B osztályos és C osztályos is. Kilenc évig Fáy-s diák és immár kilenc éve Fáy-dolgozó vagyok. A munkámat nem érzem munkának. Az állatokkal való foglalkozás mellett kipróbáltam a tanári oldalt is. Ha szükséges, havat lapátolok az iskola előtt, levelet gereblyézek a suli parkjában. Hiszen a sajátomnak érzem, az otthonomnak. A hosszú diákévek alatt sok osztályfőnököm volt, mindannyiuknak köszönettel tartozom, hogy segítettek a nehezebb időszakokban és terelgettek az utamon; a tanári karnak, hogy nem csak a tananyagot tanították meg, valamint az iskola dolgozóinak, akik szintén mindig szeretettel fordultak felém. Kedves volt osztálytársaimnak és kollégiumi barátaimnak is köszönhető, hogy itt találtam meg igazán a helyemet. De a legmeghatározóbb személyek számomra "pótcsaládom" tagjai voltak. Jelenleg az állatházat vezetem, igyekszem átadni a tudást, amit én is itt kaptam. Mást el se tudnék képzelni, és remélem, hogy igaza lesz azoknak, akik jó sok évvel ezelőtt azt mondták: "Te, Lovász Margit, innen fogsz az iskolából nyugdíjba menni! "

Szimler Ildikó 1993-1998 között volt iskolánk tanulója, ahol technikusi végzettséget szerzett. Már diákkorában is hétvégenként a Fáy kertészetében dolgozott. 18 éves kora óta iskolánk kertészként alkalmazza őt. Régebben két kollégájával együtt dolgozott a kertészetben, jelenleg egyedül rá maradt annak üzemeltetése. Két hetente a hétvégi állatházi feladatokat is ellátja. Jelenleg két üvegházunk és négy kisebb fóliasátrunk van. Tavaszra palánták (paprika, paradicsom, padlizsán) nevelése zajlik és egynyári virágos növényeket is termesztünk. Szabadföldön tökfélék, csemegekukorica, paradicsom, padlizsán termesztésével foglalkozunk, míg fóliaházunkban paprika, paradicsom, spenót, saláta, retek kerül termesztésre. Iskolánk faházában áruljuk kertészeti termékeinket. Az Agrárgazdasági Kamara gyakorlati oktató képzésének elvégzése után többször is tartott és vezetett iskolai gyakorlatokat. Manapság általában az adott nap feladatainak ismertetésével, illetve a tanulókkal együtt történő munkavégzéssel segíti az oktatók munkáját. Sok kolléga a nevetését szereti a legjobban! Mindig örül a látogatóknak!

Homolya Gergely

39 éves vagyok, néhány éve költöztem ki Budapestről Maglódra, ahol azóta a már másfél éves gyermekemmel bővült családommal élünk. 2003-ban érettségiztem a Fáy András Szakközépiskolában közgazdasági szakon és tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Főiskolán folytattam. A sikeres érettségit követően azonnal elhelyezkedtem családom támogatása és főiskolai tanulmányaim fedezése érdekében. Tapasztalat hiányában a pénzpiacon kezdtem pályafutásomat, mint pénzügyi- és biztosításközvetítő. Ezekre az életkörülményekre alapozva az elmúlt években több banknál, biztosítónál és ingatlanközvetítő cégnél töltöttem be változatos pozíciókat, míg jelenleg az ország egyik legnagyobb, lakóprojektek építésével foglalkozó beruházó cégének vagyok az értékesítési vezetője. Munkaköröm rendkívül összetett és változatos, így minden nap új kihívást hordoz magában, míg a rendelkezésemre álló szabadidőt családommal töltöm.

Bartos Eszter vagyok, 2020-ban végeztem a Fáyban mezőgazdasági technikusként. A szakma közel áll a szívemhez, Csömörön családi mezőgazdasági vállalkozásunk és lovardánk van, napjainkban aktívan részt veszek az ezekkel járó tevékenységekben. Szerettem, hogy arról tanulhattam, ami igazán érdekel, minden pillanat emlékezetes számomra, amit a Fáyban megélhettem. Hálás vagyok az iskolának és tanáraimnak, hogy oly sok mezőgazdasági telepre elvittek minket kirándulni, hogy betekintésünk legyen arról, máshol hogyan működnek a gazdaságok. Az iskola elvégzése után OKJ-s bizonyítványokat szereztem lovasedző és lovastúra-vezető szakmából. 2020. végén 1. szintű regisztrált díjugratóedző lettem. Azóta aktívan tartok edzéseket tanítványaimnak, a legjobb tudásom szerint igyekszem őket elmélyíteni a lovassportban.

Gohér Ármin 2008 óta néptáncol, mely során szüreti bálban és több rendezvényen is fellép.

Fontos számára a hagyományőrzés, ezért 2 hagyományőrző csoportban is jelen van. A település kulturális életében is aktívan részt vesz. Számára a tánc a szabadság jelképe.

Sikerei:

• 2014: néptánc verseny 2. helyezett.

• 2015: népdal éneklési verseny 3. helyezett.

• 2019. Néptánc verseny 3. helyezett.

• 2022. Néptánc verseny a Kartali Lippentősökkel egy arany fokozat.

Főbb fellépései: Siófok, Montenegro, Mohács.

„A szép mozdulat a szem zenéje.“ (Anatole France)

Zelenka Richárd huszár őrmester a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály huszárja

,, Gumicsizmától a lovaglócsizmáig”

A fiatal őrmester a magyar fajtájú lipicai lóval mutatta be háton a Capriole-t föld feletti magasiskolai gyakorlatot 2023. augusztus 20-án Szilvásváradon, majd a Nemzeti Vágtán. Különböző stílusokat próbált ki/western, hagyományőrzés/csikós/, még a bika rodeót is. Az útkeresés célja a jól képzett lovassá válás volt a klasszikus kiképzési vezérfonalak elvén, a mesterek irányításával. Ilyen tanítómester volt számára Dr. Sereginé Hézső Emese is, iskolánk oktatója, akinek meghívására érkezett hozzánk.

Szorgalmas és alázatos munkával sikerült fejleszteni tudását jelenlegi mesterei, Pénzes Gábor és Komáromi Krisztián segítségével a gróf Nádasdy Ferenc huszárosztályban. Reméljük, üzenete elért a ,,barangolókhoz”, láttatván, hogy az eredmény több összetevőn múlik, de egy biztos: a belefektetett, igényes, kitartó munka utóbb megtérül, és a lovakkal történő munka jellemformáló hatása is érvényesül.

Néhány napja kaptuk a remek hírt Richárdtól: a Huszár századból átkerült a Huszár lovasiskola, spanyol iskolás rajába.